John 12

Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre? ^a1A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják. ^b 2

Krisztus megkenetése Bethániában

3Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. ^c 4Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. ^d 5Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. ^e 6Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: ^f 7Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? ^g 8Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. ^h 9Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. ⁱ 10Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. ^j 11A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból. ^k 12A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; ^l 13Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban. ^m

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

14Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, ⁿ 15Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! ^o 16Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 17Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. ^p 18Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. 19A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. ^q 20Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 21Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. ^r

Krisztus halálának gyümölcséről

22Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: 23Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. ^s 24Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. ^t 25Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. ^u 26Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. ^v 27A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. ^w 28A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. ^x 29Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. ^y 30Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. ^z 31A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. ^aa 32Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. ^ab 33Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: ^ac 34És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. ^ad 35Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. ^ae 36Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? ^af 37Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. ^ag 38Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. ^ah

A zsidók hitetlensége

39És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: ^ai 40Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? ^aj 41Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: ^ak 42Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. ^al 43Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. ^am 44Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: ^an 45Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. ^ao 46Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. ^ap 47És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. ^aq 48Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. ^ar 49És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. ^as 50A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.